Éppen lavórral az ölemben görnyedtem a vécén, amikor eszembe jutott, hogy na, basszus, ebből a dolgos húsvéti szünetből sem lesz semmi.
 Mili nyitott a hétvégén egy kiadós hányással az autóban- mint aki erre született, centire pontosan a zacskóba bele. Aztán a csomag a Telki -víziváros buszmegálló kukájában landolt :D
 Akkor egy kicsit aggódtam, hogy így nem fog tudni oviba menni és így nehéz lesz itthon elintéznem az összes dolomat. Hát ehez képest tegnap engem is elkapott a kór, iszonyatos hasgörcsökkel, hányingerrel és hasmenéssel. Ma reggel elvergődtünk az orvoshoz, 25 perc kellett az amúgy 5 perces úthoz, mire a doki ránk se nézett, csak kérdezte: hasmenés? hányinger? Mi bólogattunk, erre közölte: Hát ezzel nem lehet mit csinálni. Menjenek haza, hányjanak ki mindent, aztán majd meggyógyulnak. És lőn. Most már sokkal jobban vagyok, csak gyenge, mint Quasimodó hátúszásban. Vagy mint a magyar foci. höhö.