Baksa Eszter régi barátnőm és a bátyám exe, ami még pikánsabbá teszi a dolgot. Ugyanis összebarátkozott az Orsival, Peti jelenlegi bnőjével. Eszternek volt egy haverja, Han, egy cuki ázsiai pali, aki egy olyan üzemet vezetett, ahová a rablók elvitték a zsákmányolt páncélszekrényeket és bankautómatákat, az alkalmazottak pedig különböző módszerekkel feltörték őket. Mivel a bátyámék egy ideje komolyan beszélgettek az esküvőről és a családalapításról, viszont anyagilag nagyon rosszul álltak (mivel a Petinek nem volt állása), Orsi elhatározta, hogy mellékmunkát vállal Han üzemében. Mint tűzszerész.
Húsvéti szünetben meghívott minket Eszterrel, hogy nézzük meg, milyen menő az új hely. Han tök rendes volt, körbevezetett minket, megmutogatott mindent. Minden betonból készült, az ablakokon és ajtókon fém rollók voltak, mind lehúzva.
Orsi a padlón ült, előtte egy közepes méretű páncélszekrény. Aggódva figyeltem, ahogy felhúzza a tűzálló kesztyűt, előkészíti a robbanóanyagot, drótokat teker le hengerekről és elektromos kütyübe dugdossa őket. Aztán azt mondta:
- Jobban teszitek, ha hátrébb húzódtok egy kicsit. Még eléggé kezdő vagyok robbantásban, nem tudom, jól számoltam-e ki a mennyiségeket.
-Háhát reméljük, nem robban túl nagyot- nevetgélt Han.
Na erre fel én hátrakotródtam egészen az ablakig és elbújtam egy hősugárzó mögé, ami amúgy ki volt kapcsolva, pedig iszonyú hideg volt a teremben. A fejem elé tartottam egy másik hősugárzót, és rettegve vártam a robbanást.
Volt is nagy durr, de sokkal kisebb, mint amire számítottam. Viszont egy fémszilánk pont a fejem elé tartott hősugárzón csattant- telibe kapta volna az arcom, ha nem vigyázok.
- Láttátok? Láttátok? De ügyi vagyok!- lelkesedtem, de nem nagyon figyeltek rám. Mindenki Orsi füstölgő lábát nézte.
- Semmi baj, csak a cipőm az.
-De basszus, a tiszacipőd- hüledeztem- teljesen tönkrement. Pedig annyira szeretted!
Orsi csak vonogatta a vállát, és mondogatta, hogy vállalni kell a kockázatot, ha az ember pénzt akar keresni. De láttam rajta, hogy azért nagyon szomorú. Akkor határoztam el, hogy megpróbálok segíteni. Odasomfordáltam Hanhoz, és elkezdtem meregetni rá a szemem és nagyokat pillogtam hozzá.
Már nem emlékszem pontosan, milyen szavakat használtam, de az biztos, hogy megpróbáltam flörtölni vele és elkezdtem győzködni, hogy javítson a munkakörülményeken. Meglepően nyersen válaszolgatott, és abszolút semmi kompromisszumkésség nem szorult belé. Én még egy darabig bájologtam, mondtam neki, hogy az ő érdeke is, hogy az emberek ne sérüljenek meg, mert mindannyiszor szünetel a termelés. Amikor ez sem hatott, mondtam, hogy akkor adjon legalább több fizetést, vagy bónuszokat, hogy a munkások maguknak meg tudják venni a kellő felszerelést. Ebbe sem ment bele, és egyre mérgesebb lett. Szegény Eszter már tök kellemetlenül érezte magát, mert hát ő ismeretetett össze minket Hannal. Próbált elhúzni onnan, meg kérlelni, hogy hagyjam abba, aztán már ő is be volt tojva, és mondta, hogy legyen eszem, egy gengszterrel üvöltözöm. Mert a végén már tényleg sírva kiabáltam a kis köcsög ferdeszeművel. Han már elküldött engem a fenébe, és mondta, ha nem megyek ki, kidobat. Én meg fogtam az Orsi karját és rángattam kifelé, hogy most azonnal menjünk el onnan. Ő meg nem akart menni. Mondta, hogy neki kell a pénz, szükségük van rá, ki kell fizetni a lakbért, meg a Peti WoW-ja is lejár lassan. Én meg csak rángattam és rángattam és rángattam, és bőgve az arcába kiabáltam, hogy akkor majd én kifizetem a béna WoWot, de én nem hagyom itt meghalni. Erre ő kitépte magát a kezeim közül, és csak annyit mondott:
-Búúhúúú- és grimaszolt.
Erre én mégjobban bőgtem és mégjobban rángattam, Pedig nagyon meg voltam sértődve, hogy ilyen érzéketlen, pedig én csak segíteni akarok.
Aztán arra ébredtem, hogy a Mili azt mondja, pisilnie kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése