Jól van már

Jó, tudom, hogy nem írtam mostanság, de egyszerűen nem volt kedvem. Az utóbbi időben nem tobzódnak bennem lekötetlen kreatív energiák, nincsenek hatalmas érzelem-hullámok, amiket ki kell írnom magamból, és nem hiányzik az sem, hogy szeretettnek, fennforgónak érezzem magam, amikor a látogatottsági statisztikákat nézem.
 Miden esetre jól esett, hogy annyian kérdeztétek, hogy mivammá, a legmeglepőbb helyekről és a legváratlanabb személyektől kaptam pozitív visszajelzéseket a blog kapcsán. Köszi.

Na, hármat találgathattok, hogy mi van velem. Igen, beteg vagyok. Fülfájós, torokfájós szar, már 5 napja, és az istennek se akar javulni. Emléxem, tavaly ilyenkor is beteg voltam, csak akkor fostam, nem is mentem a Gergő féle szilveszteri buliba. Remélem, hogy egy-két nap múlva meggyógyulok, mert be akarom mutatni Gergőt a monyónak, és az nem megy félsüketen, fájó nyelvtővel. Csípne a tabasco.
 Mivel ugye projekt-alapon működök, jelen esetben két téma foglalkoztat: a csiganyál sorozat a  kiállításra, és az örökbefogadás.
Jó lenne, ha pl. izgatnának egy kicsit a vizsgáim is, 4-én már megyek esztétikára, és még meg se nyitottam a féléves hanganyagot, bele se néztem a jegyzetekbe. Akárhányszor bekapcsolom a laptopot, hogy na most tanulni fogok, vagy beadom a derekamat, és csinálok 1-2 instát a Danival, vagy (és ez a gyakoribb) addig bújom az internetet örökbefogadással kapcsolatos cikkeket és törvényeket meg szabályzatokat keresvén, amíg ki nem folynak a szemeim. Most már nagyjából tisztában vagyok az alapokkal, és úgy érzem, már nincs olyan infó, amit az éteren keresztül meg tudnék szerezni, úgyhogy felvettem a kapcsolatot néhány örökbefogadó szülővel, nevelőszülővel, és listáztam a civil szervezeteket, akik ezzel foglalkoznak.
 Elhatároztam, hogy ezt most nem olyan vaddisznó módon fogom intézni, mint az egyéb dolgaimat. Eddig, ha a fejembe vettem valamit, addig nem álltam le, nem nyugodtam, amíg erőnek erejével véghez nem vittem. Itt most hagyok időt magunknak. Pl. az elején láttam, hogy a Daninak egy kicsit túl gyorsan mentek a dolgok, akkor pár napig nem hoztam fel a témát, hadd eméssze meg a maga tempójában. A Milivel is egyre többet beszélgetünk arról, hogy mit szólna, ha olyan tesőja lenne, aki nem az én pocakomból jött ki. Eleinte nem értette, sőt, kifejezetten ellenezte a dolgot, aztán harmadjára, negyedjére, amikor előhozakodtunk vele, már kezdte pozitívan látni.

Most, hogy felnőtt vagyok, rájöttem arra, hogy az ember saját vágyait és álmait nem csak, hogy rangsorolnia kell, hanem egymással össze is kell egyeztetni. Mer ugyebár, nézzük az enyémeket. Még nincs eldöntve a sorrend:
1. szakma -sikeres és elismert festőművész szeretnék lenni, aki annyi pénzt keres, hogy kényelmes jólétben eltartja családját úgy, hogy a férjének nem szükséges feltétlenül dolgoznia.
2. család- 3 gyerek, kettő saját, egy örökbe. Esetleg egy saját, kettő örökbe.
3. Megtalálni az álom-otthont. Imádom Budajenőt, tök jó, hogy itt vannak anyuék, és segítenek, meg közel vannak, de azért elköltöznék valahová, ahol olcsó az ananász és a hal és közel a tenger. Lehet az akár a mediterrán, vagy srí lanka, akár costa rika.
4. Környezetvédelmi mozgalomban aktívan részt venni, ténylegesen cselekedni a Föld jövőjéért.

Namost. Több összeférhetetlenségi gond is van. Nem sikerült kiderítenem, hogy mehetek-e örökbefogadott kölökkel külföldre. Gondolom függ attól, hogy nyílt, vagy nem nyílt örökbefogadás, hogy milyenek a kiutazás körülményei, de lehet, hogy egyszerűen csak nem és kész. Na akkor már szopacs. Aztán. Ha 3 gyerekem van, hogyan lesz időm/energiám híres festőművésszé válni? Ha nem leszek sikeres, viszont lesz 3 gyerekem, hogy tartom el a családot? Ha nem tudok elég pénzt keresni, hogy költözünk el az álomotthonunkba? Ha megvan a 3 kölök, híres festő is vagyok és el is költöztünk, hogy lesz időm még a környezetvédelemre is? Na ezért van az, hogy az embernek sorrendet kell állítani és egyeztetni kell saját magával. Én most úgy látom a legeséjesebbnek a dolgot, ha a 3 gyereket elosztjuk mondjuk 6 évre, ami könnyű, mivel egy már megvan, szóval a másik kettőt kell csak figyelembe venni. Teszem azt, most 2-3 éven belül meglesz a második, az örökbefogadott, akkor még egyetemista vagyok. Ha lediplomáztam, akkor még lesz 3 évem festeni, mint az állat, kiállításokat csinálni, külföldre járogatni galériázni, esetleg kiszagolni más művészeti írányokba. Aztán 34 évesen még mindig szülhetek, ha úgy adódik, nem? Az még nem túl öreg. Jó, akkor ki leszek vonva a forgalomból egy ideig, de legalább addigra már lesz vmim, amibe visszatérhetek. És, ha negyven évesen vásárolunk teaültetvényt srí lankán, még az se késő. Majd eleinte csirkéket tartok a tengerpati villánk kertjében. Hát aztán!

Tervek.

Elkezdtem megint nézegetni a fogyókúrás és otthoni edzős oldalakat. Már mondtam, nem, hogy mennyit magamra zabáltam a depressziós korszakomban? Egy ideje már újrakezdtem a harcot, de itt a nagy évvégi hajtásban elmaradoztak az esti séták és újrakezdtem a zsömle-evést. Viszont nem mértéktelenül és nem is sokáig, az utóbbi pár napban már odafigyeltem, hogy mit kajálok és mennyit, holnaptól pedig megint megkísérlem kiiktatni a kenyérféléket az étrendből. Ha minden jól megy, újraindulnak az esti séták, és megvettem a rollert, amire annyira vágytam.
Már voltam is vele bent a városban, de basszus, rohadt fárasztó ám hosszú távon! A Jobb combom már pár perc után égni kezd, ez az a lábam, amelyiken állok és nem az, amelyikkel hajtom magam. És úgy általában sokkal megerőltetőbb, mint a biciklizés.
 Kezdek lélekben felkészülni a tornázásra is, már nagyjából tudom, hogy milyen gyakorlatokat akarok rendszeresen csinálni. Először is megtanulom a tibeti jóga 5 hogyhíjjákját, tudjátok, a forgósat, aztán kikísérleteztem egy tök jó mozgásformát, ami nem terheli az ízületeket, viszont edzi a hast, a hátat és a karokat. Véletlenül jöttem rá, éppen khm.. nem mondom meg, mit csináltunk a Danival a plafonra szerelt húzódzkodóján lógva, amikor beugrott, hogy van egy twisterem. Odaraktam a twistert a húzóckodó alá, és úgy kezdtem a riszát, hogy közben kapaszkodtam a húzódzkodóval, és tartottam a súlyomat, amennyira tudtam. Ebből aztán egy jó kis saját testsúlyos, aerob mozgás lett. Mivel kapaszkodom a kapaszkodóba, a térdem meg a csípőm meg a gerincem nincs leterhelve, viszont erősödöm mint állat. Elővakartam még a kis súlyzóimat is és kinéztem az interneten egy karháj-feszesítő feladatsort, ami nem néz ki túl durvának. Ja, és még ott van a toka-torna, amit kakálás közben fogok majd végezni reggelente. Így lesz kerek a világ.
 Befejeztem a ház karácsonyi puccba vágását, Milivel lelkesen díszítettünk, rendezkedtünk. Felállítottuk a karácsonyfát, felraktuk az égősorokat, kiakasztottuk az ablakba a világítós betlehemi csillagot. Most olyan a kecó, mint télanyó kunyhója. Kicsi, kényelmes, a kandallóban vidáman pattog a tűz, mindenhol csengettyűk, füzérek, fények, mint egy kokakóla reklámban. És az egészet lomtalanítottam. Volt egy nő, aki úgy, ahogy van, az egész karácsonyi cókmókját odaadta, mondván ő kiszáll az ünnep-bizniszből. Csillától annyi karácsonfadíszt kaptunk, hogy rá se fért az összes a kis fenyöcskénkre, és a Szakolczai Kriszti fényfüzéreket és kis arany-angyalkákat hozott nekünk, amikkel a nappalit meg a Mili szobáját dekoráltuk. A Mili szobája olyan hangulatos lett, hogy elhatároztuk, nála örökre fennmaradnak a lámpácskák a plafonon.
Más... Felvettem a a vizsgáim nagy részét, már csak az esztétika és a modell utáni rajz hiányzik, de ezekre még nem kaptuk meg az aláírásokat. Ha minden jól megy, csak két tantárgyra kell majd úgy igazán tanulnom: anatómiára az izomtant, és esztétikára a sok baromságot. Ha lesz időm a héten, elmegyek a művészellátóba is és veszek pár dolgot: pasztell papírt, mert akarok pár pasztell-lényt csinálni, mattítót, hogy ne csillogjanak be az olajfestmények, vásznat meg fixatívot. Asszem nem volt más.
 Holnap felveszem az indexemet és leadom az anatómia rajzokat, amiket a hétvégén a meztelen Daniról csináltam, kedden megtekintjük a kiállítóteret, csütörtökön szerepjáték este megint, pénteken osztálykarácsony meg galériabuli. Ez a terv. Majd meglátjuk, mi lesz belőle.