Jó, tudom, hogy nem írtam mostanság, de egyszerűen nem volt kedvem. Az utóbbi időben nem tobzódnak bennem lekötetlen kreatív energiák, nincsenek hatalmas érzelem-hullámok, amiket ki kell írnom magamból, és nem hiányzik az sem, hogy szeretettnek, fennforgónak érezzem magam, amikor a látogatottsági statisztikákat nézem.
Miden esetre jól esett, hogy annyian kérdeztétek, hogy mivammá, a legmeglepőbb helyekről és a legváratlanabb személyektől kaptam pozitív visszajelzéseket a blog kapcsán. Köszi.
Na, hármat találgathattok, hogy mi van velem. Igen, beteg vagyok. Fülfájós, torokfájós szar, már 5 napja, és az istennek se akar javulni. Emléxem, tavaly ilyenkor is beteg voltam, csak akkor fostam, nem is mentem a Gergő féle szilveszteri buliba. Remélem, hogy egy-két nap múlva meggyógyulok, mert be akarom mutatni Gergőt a monyónak, és az nem megy félsüketen, fájó nyelvtővel. Csípne a tabasco.
Mivel ugye projekt-alapon működök, jelen esetben két téma foglalkoztat: a csiganyál sorozat a kiállításra, és az örökbefogadás.
Jó lenne, ha pl. izgatnának egy kicsit a vizsgáim is, 4-én már megyek esztétikára, és még meg se nyitottam a féléves hanganyagot, bele se néztem a jegyzetekbe. Akárhányszor bekapcsolom a laptopot, hogy na most tanulni fogok, vagy beadom a derekamat, és csinálok 1-2 instát a Danival, vagy (és ez a gyakoribb) addig bújom az internetet örökbefogadással kapcsolatos cikkeket és törvényeket meg szabályzatokat keresvén, amíg ki nem folynak a szemeim. Most már nagyjából tisztában vagyok az alapokkal, és úgy érzem, már nincs olyan infó, amit az éteren keresztül meg tudnék szerezni, úgyhogy felvettem a kapcsolatot néhány örökbefogadó szülővel, nevelőszülővel, és listáztam a civil szervezeteket, akik ezzel foglalkoznak.
Elhatároztam, hogy ezt most nem olyan vaddisznó módon fogom intézni, mint az egyéb dolgaimat. Eddig, ha a fejembe vettem valamit, addig nem álltam le, nem nyugodtam, amíg erőnek erejével véghez nem vittem. Itt most hagyok időt magunknak. Pl. az elején láttam, hogy a Daninak egy kicsit túl gyorsan mentek a dolgok, akkor pár napig nem hoztam fel a témát, hadd eméssze meg a maga tempójában. A Milivel is egyre többet beszélgetünk arról, hogy mit szólna, ha olyan tesőja lenne, aki nem az én pocakomból jött ki. Eleinte nem értette, sőt, kifejezetten ellenezte a dolgot, aztán harmadjára, negyedjére, amikor előhozakodtunk vele, már kezdte pozitívan látni.
Most, hogy felnőtt vagyok, rájöttem arra, hogy az ember saját vágyait és álmait nem csak, hogy rangsorolnia kell, hanem egymással össze is kell egyeztetni. Mer ugyebár, nézzük az enyémeket. Még nincs eldöntve a sorrend:
1. szakma -sikeres és elismert festőművész szeretnék lenni, aki annyi pénzt keres, hogy kényelmes jólétben eltartja családját úgy, hogy a férjének nem szükséges feltétlenül dolgoznia.
2. család- 3 gyerek, kettő saját, egy örökbe. Esetleg egy saját, kettő örökbe.
3. Megtalálni az álom-otthont. Imádom Budajenőt, tök jó, hogy itt vannak anyuék, és segítenek, meg közel vannak, de azért elköltöznék valahová, ahol olcsó az ananász és a hal és közel a tenger. Lehet az akár a mediterrán, vagy srí lanka, akár costa rika.
4. Környezetvédelmi mozgalomban aktívan részt venni, ténylegesen cselekedni a Föld jövőjéért.
Namost. Több összeférhetetlenségi gond is van. Nem sikerült kiderítenem, hogy mehetek-e örökbefogadott kölökkel külföldre. Gondolom függ attól, hogy nyílt, vagy nem nyílt örökbefogadás, hogy milyenek a kiutazás körülményei, de lehet, hogy egyszerűen csak nem és kész. Na akkor már szopacs. Aztán. Ha 3 gyerekem van, hogyan lesz időm/energiám híres festőművésszé válni? Ha nem leszek sikeres, viszont lesz 3 gyerekem, hogy tartom el a családot? Ha nem tudok elég pénzt keresni, hogy költözünk el az álomotthonunkba? Ha megvan a 3 kölök, híres festő is vagyok és el is költöztünk, hogy lesz időm még a környezetvédelemre is? Na ezért van az, hogy az embernek sorrendet kell állítani és egyeztetni kell saját magával. Én most úgy látom a legeséjesebbnek a dolgot, ha a 3 gyereket elosztjuk mondjuk 6 évre, ami könnyű, mivel egy már megvan, szóval a másik kettőt kell csak figyelembe venni. Teszem azt, most 2-3 éven belül meglesz a második, az örökbefogadott, akkor még egyetemista vagyok. Ha lediplomáztam, akkor még lesz 3 évem festeni, mint az állat, kiállításokat csinálni, külföldre járogatni galériázni, esetleg kiszagolni más művészeti írányokba. Aztán 34 évesen még mindig szülhetek, ha úgy adódik, nem? Az még nem túl öreg. Jó, akkor ki leszek vonva a forgalomból egy ideig, de legalább addigra már lesz vmim, amibe visszatérhetek. És, ha negyven évesen vásárolunk teaültetvényt srí lankán, még az se késő. Majd eleinte csirkéket tartok a tengerpati villánk kertjében. Hát aztán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése