Hát eddig nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Annyira vártam már, hogy vége legyen a vizsgáknak, sőt, már a vizsgaidőszak előtt teljesen oda voltam, hogy mikor lesz végre vége a sok stressznek.
Annyira ráizgultam, olyan nagy elvárásaim voltak, hogy aztán elég nagyot kellett csalódnom.
Valahogy nem oldódtam fel. Nem jött a relax. Feszültség mindenütt. Meghalt a nagymamám. Anyuék teljesen fel voltak spannolva egészen az indulásukig, aztán, gondolom azóta sem lett jobb.
Családi drámák, válások, veszekedések, betegségek a Gombos-klánban. Egész eddigi nyáron csak sajnálkoztam és mérgelődtem.
Viszont azért voltak nagyon jó napok is.
Megtanultam kocogni. Kábé négy km-t tudok egyhuzamban futni, átlag 40 perc alatt gyűröm le a távot. Johival és Orsival róttuk a köröket, miközben kibeszéltük a párkapcsolati problémáinkat. Egész Alsóbélatelep a csodánkra járt. Be is szólogattak a pasik, hogy hajrá, gyerünk, jók vagytok, csak így tovább. Nem utolsó érzés :)
A Bentzik-villában csináltam gipsz-csigát csápokkal, nyúlványokkal, nyálcsorgással. Elkezdtem egy új olajfestményt. Az esték a régi, jól bevált rutinban teltek (bár a hangulat nyomottabb volt a szokásosnál) : Kinga felolvasott, én festettem, anyu varrt, gyerek elgajdolt magában a játékaival.
A Gombos- házban töltött idő a gyerekekről szólt, kártya, társas, számítógépes játékok, kertben játék, tollas, strandolás, grillezés.
Most hazajöttem egy hétre, meglepvén a Danit, meg németet tanítani a szomszéd Feri öccsének, a somszéd Attilának, aki augusztusban titokban dobbantani akar Svejcba.
Dani mindig verte a mellét, hogy ha ő egyedül lakna, és én nem lennék ott, mint fő felfordulás és szemétgyártó, akkor a házban tisztaság lenne, rózsaillat és németes rend. Hát ehhez képest olyan szag fogadott, mint egy kisállat-kereskedésben, a meggypiros kanapé olyan, mint egy kutyaház bellülről. Szétrágott botok, párnák, takarócafatok borították, és legalább egy centis homok és koszkéreg. 40 fokban a szoba közepére felállított állványra teregetett, és csodálkozott, hogy 2 nap alatt sem száradt meg. A zuhanyzó fekete üvegfalán sárgásfehér szappanlerakódás, a konyhában 2m sugarú körben mindent odaszáradt macskakaja borított.
Szóval az első napokat takarítással töltöttem, de igazán nem bántam a dolgot, Dani ezzel kiejtette az adu ászt a kártyái közül.
Orsi és Zsófi barátnőimmel elvittük az almot a Holnemvolt Parkba, ami a vidámparknak csak a méregdrága, popkorn szagú árnyékává vált. A négy kis boci minden esetre iszonyúan élvezte a dolgot, sőt, a nagy körhintára még mi is felültünk az Orsival.
Holnap még egyszer összeeresztjük őket a Zsófiéknál, együtt főzünk vmi kaját, legeltetjük őket a kertben, aztán ki-ki megy a maga dolgára. Orsiék Ausztriába kempingezni, Zsófiék őőő elfelejtettem, hová, mi meg a Danival vissza a Balatonra két stresszmentes, gyerekgyártós, lazítós, nyugalmas hétre. Ámen.
U.i. Már megcsapott a sulis évemiből ismerős régi érzés, miszerint várom az évkezdést. Májusban elképzelni sem tudtam, hogy majd visszavágyódom az egyetemre, de be kell ismernem, így nyáron nincs annyi időm festeni, rajzolni, a gyerek miatt, ezért kifejezettem hiányzik a napi bejárás a műterembe, sőt az óralátogatás és új dolgok megismerése.
