2016. szeptember 19., hétfő

növényekről, állatokról és németekről

Ha az ember befészkeli magát a meggypiros kanapé sarkába és a konyha felé néz, nagyon barátságos, otthonos kép tárul elé. Az üvegajtón beárad a kellemes, őszi napfény, amit a fürdőszoba ajtaján lógó nagy tükör még jobban felerősít. A konyhában lévő kupi a két véglet közötti mértani középponton helyezkedik el, ugyanis még semmi nem büdösödik, viszont nincs az a rideg használatlanság érzése sem a szemlélődőnek. Számomra három igen kedves eleme van az elém táruló kompozíciónak: A tükör szélén billegő, Mili által gyártott csipesz-pillangó rózsaszín foltja, a konyhapolcról a szemben lévő fal felé burjánzó futónövény zöldje, és a virágágyás, amire a konyhaablak párkányán pirosló muskátlik fölött lehet kilátni.
 Az utóbbi pár napban itt volt Budajenőn a német delegáció, jöttek a szüretre meg a borünnepre. Pénteken elvittük őket Tihanyba kirándulni, és a kompon szóba került a Hilltop lakópark. Kérdezte az egyik, aki először volt tagja a küldöttségnek, hogy hát mégis hogy van ez, mennyi egy telek-adó, ki állja a Hilltop biztonsági szolgálatának költségeit, mennyit keres egy átlag bjenői, stb. Van egy jóarc képviselőnő, akinek meglepő módon tök normális politikai nézetei vannak (a mi körnéykünkön amúgy a nők kékfestőben járnak, a férfiaknak kackiás a bajusza, és árpádsávos zászló lengedezik a nagymagyarország dombormű mellett a luxusvillájuk homlokzatán), és akiről most tudtam meg, hogy ő is fent lakik a Hilltopon. Minden esetre mondtam a csávónak, hogy ezt még én se tudtam, de akkor ezek szerint ő is elég jómódú. Erre ő, hogy hát gondolta ő már korábban is, hogy itt mindenki kő gazdag. Mondtam, azért nem mindenki, én pl. egy 30 négyzetméteres házban lakom a Hilltop lábánál. Hát ezen aztán teljesen fennakadt szegénykém. Hogyan lehetséges 30 négyzetméteren élni? Mondtam, hogy ez csak az alapterület, a padláson van egy kettéválasztható hálószoba. Jó, de akkoris. Hogy férünk el? Hányan vagyunk? Mondtam, hogy hatan, a férjem, a gyerek, a Szemi kutya (Gombos Szamanta Ramóna) , a Schwindli cica, a Félix kandúr meg én. (Ja, igen elfelejtettem mondani, hogy van egy új kismacskánk, Gombos Félix a budai kisállat klinikáról) Akkor még ott istenkedett, hogy így meg úgy, de szörnyű lehet, és, hogy neki a fürdőszobája 30 négyzetméter, de ugye ez csak ármeneti, és nem maradunk sokáig, stb. Mondtam neki, hogy 3 évig még tuti maradunk, amíg le nem diplomázok, és lehet, hogy nem túl nagy, de legalább alig van rezsije, és különben is, mi építettük saját kezüleg, büszkék vagyunk rá, szeretjük, ez a mi kényelmes kis odúnk. Lehet, hogy kicsit ferdére sikerültek a falak és szekrény híjján ruhagólemek nőnek a padlón, de mutasson már nekem még egy 28 éves egyetemistát, aki szülői segítség nélkül a saját házában lakik, gyereket nevel és dolgozik. Ja, és elégedett az életével, tegyük gyorsan hozzá! Mindenem megvan, amire per pillanat szükségem van, jó persze, a tengerhez azért elmennék, meg kéne pár új ecset, de semmivel sem érzem magam kevésbé boldognak, mint mondjuk valaki a Hilltopról. És a legjobb, hogy ha bárki megkérdezi, hol lakik a Gombossári, a faluban mindenki rögtön rávágja, hogy a Gombos Villában a Harmat utcában.

Ja, erről a ruhagólem nő a padlón dologról eszembe jutott, hogy mit álmodott a Mili a multkor. Aszongya, hogy kicsi vulkánokat ültettünk és növesztettünk a kertünkben, hogy lávát áruljunk a telki piacon. Emlékeztek még arra az álmomra, amikor apuék kertje végében jéghegyeket tenyésztettem locsolásos módszerrel jégkocka ill. italgyártáshoz? Ilyenkor látszik, hogy azért mégiscsak az én lányom!!!

Visszatérve a németekre.... Elég húzósak ezek az etapok, amikor pásztorolni kell őket, ilyenkor két-három velük töltött nap után mindig kifolyik az agyam. A múltkor, amikor itt voltak, a bécsi skót-bencés rend iratait kellet fordítanom nekik, mert ugye ők alapították a bjenői kolostort (ma ált. isk.) és nagyon kerestek benne valamit. Előtte Gaildorfban fociszabályokat és szakszavakat vártak tőlem, azelőtt valamivel könnyebb dolgom volt, mert akkor csak egy kórház átadásán a szakrendelők és műszerek bemutatását kellett tolmácsolnom (még jó, hogy németül néztem a dr. House-ot). Most pedig borászati előadáson vettünk részt, primér és szekunder aromákról, tanninokról, savakról, talajösszetételekről beszéltünk. Belementünk az elegáns hordókezelés, a házasítás és az érlelés rejtelmeibe, szó volt ülepítésről, kénről, az oxigén difundálásáról, terroirokról, satöbbi. A kedvencem a bajai terroir-ra jellemző, 10mm vastag finom homokkal hintett lösztartalmú agyagos, és a szilárdabb, kalciumtartalmú dolomitos talajt kedvelő, kétszer szüretelt (18 illetve 25 mustfokon), érése során oxigéntől elzárt, frissen savas, mégis kellemesen gyümölcsös, olajosan tapadó királyleányka volt, amit rúzs juhsajttal és áfonyás libamájpástétommal kínáltak a 10 fogásos (5 kaja+5 sajt) borvacsorán. Amikor ezt lefordítottam, akkor azért megtapsoltak rendesen, és még fizetésemelést is kaptam a Polgitól. Igaz, hogy már a hitetlen Tamásról szóló prédikáció után kértem, de jobb később, mint soha.
 Most megyek festményt elemezni, majd a szakmai blogon elmesélem, hogy milyen volt az egyetemen az évkezdés.











növényekről, állatokról és németekről

Ha az ember befészkeli magát a meggypiros kanapé sarkába és a konyha felé néz, nagyon barátságos, otthonos kép tárul elé. Az üvegajtón beárad a kellemes, őszi napfény, amit a fürdőszoba ajtaján lógó nagy tükör még jobban felerősít. A konyhában lévő kupi a két véglet közötti mértani középponton helyezkedik el, ugyanis még semmi nem büdösödik, viszont nincs az a rideg használatlanság érzése sem a szemlélődőnek. Számomra három igen kedves eleme van az elém táruló kompozíciónak: A tükör szélén billegő, Mili által gyártott csipesz-pillangó rózsaszín foltja, a konyhapolcról a szemben lévő fal felé burjánzó futónövény zöldje, és a virágágyás, amire a konyhaablak párkányán pirosló muskátlik fölött lehet kilátni.
 Az utóbbi pár napban itt volt Budajenőn a német delegáció, jöttek a szüretre meg a borünnepre. Pénteken elvittük őket Tihanyba kirándulni, és a kompon szóba került a Hilltop lakópark. Kérdezte az egyik, aki először volt tagja a küldöttségnek, hogy hát mégis hogy van ez, mennyi egy telek-adó, ki állja a Hilltop biztonsági szolgálatának költségeit, mennyit keres egy átlag bjenői, stb. Van egy jóarc képviselőnő, akinek meglepő módon tök normális politikai nézetei vannak (a mi körnéykünkön amúgy a nők kékfestőben járnak, a férfiaknak kackiás a bajusza, és árpádsávos zászló lengedezik a nagymagyarország dombormű mellett a luxusvillájuk homlokzatán), és akiről most tudtam meg, hogy ő is fent lakik a Hilltopon. Minden esetre mondtam a csávónak, hogy ezt még én se tudtam, de akkor ezek szerint ő is elég jómódú. Erre a csávó, hogy hát gondolta ő már korábban is, hogy itt mindenki kő gazdag. Mondtam, azért nem mindenki, én pl. egy 30 négyzetméteres házban lakom a Hilltop lábánál. Hát ezen aztán teljesen fennakadt szegénykém. Hogyan lehetséges 30 négyzetméteren élni? Mondtam, hogy ez csak az alapterület, a padláson van egy kettéválasztható hálószoba. Jó, de akkoris. Hogy férünk el? Hányan vagyunk? Mondtam, hogy hatan, a férjem, a gyerek, a Szemi kutya (Gombos Szamanta Ramóna) , a Schwindli cica, a Félix kandúr meg én. (Ja, igen elfelejtettem mondani, hogy van egy új kismacskánk, Gombos Félix a budai kisállat klinikáról) Akkor még ott istenkedett, hogy így meg úgy, de szörnyű lehet, és, hogy neki a fürdőszobája 30 négyzetméter, de ugye ez csak ármeneti, és nem maradunk sokáig, stb. Mondtam neki, hogy 3 évig még tuti maradunk, amíg le nem diplomázok, és lehet, hogy nem túl nagy, de legalább alig van rezsije, és különben is, mi építettük saját kezüleg, büszkék vagyunk rá, szeretjük, ez a mi kényelmes kis odúnk. Lehet, hogy kicsit ferdére sikerültek a falak és szekrény híjján ruhagólemek nőnek a padlón, de mutasson már nekem még egy 28 éves egyetemistát, aki szülői segítség nélkül a saját házában lakik, gyereket nevel és dolgozik. Ja, és elégedett az életével, tegyük gyorsan hozzá! Mindenem megvan, amire per pillanat szükségem van, jó persze, a tengerhez azért elmennék, meg kéne pár új ecset, de semmivel sem érzem magam kevésbé boldognak, mint mondjuk valaki a Hilltopról. És a legjobb, hogy ha bárki megkérdezi, hol lakik a Gombossári, a faluban mindenki rögtön rávágja, hogy a Gombos Villában a Harmat utcában.

Ja, erről a ruhagólem nő a padlón dologról eszembe jutott, hogy mit álmodott a Mili a multkor. Aszongya, hogy kicsi vulkánokat ültettünk és növesztettünk a kertünkben, hogy lávát áruljunk a telki piacon. Emlékeztek még arra az álmomra, amikor apuék kertje végében jéghegyeket tenyésztettem locsolásos módszerrel jégkocka ill. italgyártáshoz? Ilyenkor látszik, hogy azért mégiscsak az én lányom!!!

Visszatérve a németekre.... Elég húzósak ezek az etapok, amikor pásztorolni kell őket, ilyenkor két-három velük töltött nap után mindig kifolyik az agyam. A múltkor, amikor itt voltak, a bécsi skót-bencés rend iratait kellet fordítanom nekik, mert ugye ők alapították a bjenői kolostort (ma ált. isk.) és nagyon kerestek benne valamit. Előtte Gaildorfban fociszabályokat és szakszavakat vártak tőlem, azelőtt valamivel könnyebb dolgom volt, mert akkor csak egy kórház átadásán a szakrendelők és műszerek bemutatását kellett tolmácsolnom (még jó, hogy németül néztem a dr. House-ot). Most pedig borászati előadáson vettünk részt, primér és szekunder aromákról, tanninokról, savakról, talajösszetételekről beszéltünk. Belementünk az elegáns hordókezelés, a házasítás és az érlelés rejtelmeibe, szó volt ülepítésről, kénről, az oxigén difundálásáról, terroirokról, satöbbi. A kedvencem a bajai terroir-ra jellemző, 10mm vastag finom homokkal hintett lösztartalmú agyagos, és a szilárdabb, kalciumtartalmú dolomitos talajt kedvelő, kétszer szüretelt (18 illetve 25 mustfokon), érése során oxigéntől elzárt, frissen savas, mégis kellemesen gyümölcsös, olajosan tapadó királyleányka volt, amit rúzs juhsajttal és áfonyás libamájpástétommal kínáltak a 10 fogásos (5 kaja+5 sajt) borvacsorán. Amikor ezt lefordítottam, akkor azért megtapsoltak rendesen, és még fizetésemelést is kaptam a Polgitól. Igaz, hogy már a hitetlen Tamásról szóló prédikáció után kértem, de jobb később, mint soha.
 Most megyek festményt elemezni, majd a szakmai blogon elmesélem, hogy milyen volt az egyetemen az évkezdés.