Miután megkaptam nagyanyai örökségem (nem kell aggódni, nem dobta még fel a talpát, szívós az öreglány), összesen 150 ezer forintot, először is elmentem wc-re, hogy átgondoljam a helyzetet. Ott születnek a jó ötletek, mint tudjuk. Szóval arra a következtetésre jutottam, hogy 100 ezer forintból megcsináltatom az autóbeállót a ház előtt, és megveszem a konyhába az 5 méter munkapultot. A maradék 50 ropit pedig nemes egyszerűséggel magamra költöm. Mert megérdemlem. Így aztán szerdán színtan után és egy kicsit helyette is, találkoztam a Diával és elöltöttük együtt életem eddigi legszebb napját. Iggggen, szebb volt, mint az esküvőm, mert akkor sokat izzadtam, és igggen, szebb volt, mint a Mili születése, mert az kurvára fájt, és iggen, szebb volt, mint az első anyáknapja az oviban, mert nem volt ott a sok hülye szülő a kameráikkal. Szóval elmentünk a Westendbe, pontosabban a céundába, és órákon keresztül csak próbáltam és nézelődtem és válogattam. Végül vettem magamnak egy napsárga pólót, egy májvaszínű rövidujjú tunikát, egy gyönyörű türkíz blúzt, egy fekete háromnegyedes nacit, meg egy nagyon mintás trottyosgatyót. Ezt utóbbin nagyon gondolkoztam, mert az volt, hogy az egyel kissebbnek túl rövid volt a szára, az eggyel nagyobbnak meg túl nagy a segge. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem egy zseniális anyám, aki majd, ha megkérem, biztos beveszi nekem a nagyseggű, de pontjó hosszúságú naci derekát, ugye anyu???? Ja, és egy csíkos kapucnis pulcsit is vettem. Összesen 25 ezer forintot adtam ki, plussz vettem két körömlakkot, és kajáltunk a kínainál. A maradékot meg elteszem, és valami festőcuccra fogom költeni, talán vászonra meg olajra meg papírra meg festőszerre.
Gondolkoztam, hogy vajon mitől élveztem ennyire ezt a shoppingot. Utálok vásárolni, utálok ruhákat próbálgatni, utálom a bevásárlóközpontokat, szerdán viszont lubickoltam, mint hal a vízben. Szerintem azért volt, mert általában anyuval vagy a Danival szoktam menni ilyen helyekre, és akkor mindig bennem van egy nagy adag megfelelési kényszer. Ha anyuval megyek, általában ő is fizet, és akkor nyilván olyan cuccot veszek, ami neki is tetszik. Legtöbbször feketét. Meg szürkét. Meg tanárnéniset. Ha a Danival megyek, mindig ő fizet, ráadásul ő olyat nem vesz meg, ami nem tetszik neki. Meg olyankor nem is erőltetem nagyon a dolgot, hadd higgye, hogy csak neki akarok tetszeni. De most nem volt senki, aki kicikizte volna a választott rongyokat. A Dia tökéletes csendestárs, tudja, mi a Sáris, ráadásul elkószált a saját dolgára, nem sokat zavartuk egymást.
Plusszban ott van még, hogy ellógtam a színtan végét, amit Erdődy Jocó tart, és hiába mondja nekem az Eszter meg a mittomén kimindenki, hogy milyen rendes, aranyos ember, engem a hideg ráz tőle. Az előző félévi tömbösített színtanon volt, hogy a Milit be kellett vinnem magammal az előadásra, mert beteg volt. Már hősiesen végigült másfél órát a diggyak teremben, hallgatta Erdődy Jocó bársonyos hangon búgó felolvasását (de tényleg, borzasztóan szörnyű hallgatni azt a hangszínt, amivel felolvas, hangosan suttogva, rosszul hangúlyozva, de olyan láááágyan, mintha szerelmes lenne a saját hangjába, vááááh), de aztán elkezdett fészkelődni, ficánkolni, kérdezgetni, mikor van már vége. Nem nagy hely a diggyak terem, mondjuk inkább, szoba, kábé heten voltunk bezsúfolódva a számítógépek, fényszórók, hangfalak közé, a legkisebb pisszenés is hangosnak számított. Odasúgtam a gyereknek, hogy "Még sokáig tart, Milikém, inkább feküdj ide az ölembe, látod, úgyis mindenki alszik." Persze a tanár pont akkor hagyta abba a felolvasást, szóval mindent hallott. Körülnézett, látta, hogy rajtam kívül mindenki tátott szájjal, csorgó nyállal bóbiskol, és csak ennyit mondott: "Hát igen, álmos délelőttünk van", és olvasott tovább.
Szóval valószínüleg nagy százalékban járult hozzá a jó kedvemhez, hogy elszabadultam színtanról. Most megyek aludni, hátha ragad rám valami a holnapi, utolsó előadásról, bár nem aggódok túlságosan, az előző vizsgán arról beszélgettünk, hogy ő is minden nyáron rövidre nyírja a lánya haját, mert különben csatakosra izzadná a fejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése