Évkezdés

Elkezdődött az új szemeszter, a koránkelés, a buszozás, az emberek között levés.
Egészen elvadultam a balatonon. Annyira megszoktam, hogy csak fölrántok egy kopott sortot meg egy rondgyos pólót a fürdőruhára, és már indulhat is az éppen aktuális semmittevés, hogy egészen nehezemre esett újra szocializálódni. Két hónapnyi későn kelés és későnfekvés és bulizás és kötetlenség megtette a hatását, az meg főleg, hogy a családomon és pár baráton kívül senkivel nem találkoztam. Szabályosan mellbevágó érzés volt első nap felszállni a buszra. Kényelmetlen volt a farmer, szokatlan a frissen mosott blúz, a zárt cipő a szakadt szandál helyett. A tömeg, a zsivaly, az autók, a kipufogófüst, a szemfestéktől viszkető szem, lakktól ragacsos haj... Egyszóval nem volt kellemes élmény visszarázódni a mindennapokba.
 Viszont meglepődve tapasztaltam, mennyire jól esik megint a suliban lenni. Nagyon jó helyet kaptam az Epreskertben, egy másik, jobb műteremben. Jobb társaságban, szebb épületben, hangulatosabb helyen.
 Tetszik a féléves feladat is. Még nem telt el egy hét, és máris egy csomó ötletem van. Írogatom és gyűjtögetem őket, és vázlatozok, és kutatómunkába kezdtem. Egészen fel vagyok lelkesülve.
Sikerült úgy összeraknom az óráimat, hogy a csütörtököm teljesen üres délután, valószínű akkor nem fogok bejárni. A péntek is elég laza, a többi viszont húzós lett nagyon. De tetszenek a tantárgyak, érdekesnek tűnnek a témák, szóval nem vagyok elkeseredve. Remélem, ez így is marad sokáig.