Boldog a Bridzsverseny

Kábé egy héttel az esemény előtt telefonált a Bandi a Kingának, hogy kérdezze meg, nem akar-e indulni vele valaki a Bridzsversenyen. Mondtam, hogy ha hajlandó még leülni velem, akkor én szívesen játszanék. 9 éve bridzseltem utoljára, az utolsó nyáron, mielőtt kimentem volna Németországba, ráadásul pont a Bandi volt a partnerem akkor is.
 Jóvan, mondta gavallérosan, (gondolom, főleg udvariasságból nem visszakozott) akkor lejön pénteken munka után, hogy tudjunk még egy kicsit gyakorolni.
 Meg is jött, át is vettük az alapokat, ami nem volt túl könnyű feladat. 9 év az 9 év, azóta max 1x, ha rikikiztem. Németországban meg csak ska van, ami kissé hasonlít a bridzsre, de annyira béna voltam benne, hogy sose unszoltak kitartóan, hogy szálljak be.
Lényeg a lényeg, kialakítottunk egy elég alap, kávéházira épülő licitrendszert, amiben azért volt néhány csavar. Én mondtam a Bandinak, ha én vagyok a partnere, jobban járunk, ha az egy treff az egy treffet jelent, a két kőr meg két kőrt, de nem tudtam meggyőzni, vittünk hát bele némi transzfert meg jakobit meg mittomén miazanyámkínját. Jegyzeteltem szorgalmasan, mert estére nagy buli volt beterveztve, és gyanítottam, hogy a mojito majd szépen tisztára mossa a kobakomat, és másnapra nemsok texas-séma meg precíziós módszer marad meg benne.
 Így is volt. Kinga és a Zsuzsi, a partnere, megbeszélték, hogy szombat reggel átjönnek gyakorolni, hogy összecsiszolódjanak a párok játék közben is egy kicsit. Alapból úgy kellett meggyőznöm őket, (és, mint később kiderült, igazi ön-, és Bandiismeretről tettem ekkor tanúbizonyságot) hogy ne reggel 8ra jöjjön, hanem leghamarabb 10re. Nem hiszem, hogy hajnali 4nél hamarabb elaludtunk volna, jó kis szülinap volt, Gombosokkal, Szabóékkal, Petyáékkal. Az eszemiszom, vígadalom után, amikor a vendégek nagyrésze már szétszéledt, mi Giovannival meg Bandival még lekúsztunk egy éjszakai fürdésre. Útközben összekapaszkodtunk és csinibaba slágereket gajdoltunk hangosan és hamisan. Meg is lepődtem, amugy, hogy a Giovanni kívülről fújja az összeset olasz létére :)
 Ja, de nem ezt akartam elmesélni, hanem a Bridzsversenyt.
Hát az úgy volt...
Tantiéknál tartottuk az idén is, sehová máshová nem férnénk be mindannyian egyszerre. Sütöttem hálózsákos virslit, Kinga körözöttes szendókat vitt, felszerelkeztünk kólával, ittunk kávét, magnéziummal doppingoltunk, szóval minden lehetséges módon előkészültünk az éjszakába nyúló agytornára.
 Még el sem kezdődött a dolog, amikor először megtalált magának a Novák. ( a mittomén milyen díjjas festőművész)
-Na, mit kensz mostanában?- Így ő. Nem akartam mondani, hogy a nyálamat, pedig már nagyon a nyelvemen volt (höhö, szó szerint). **Tudjátok, ő az a bizonyos, aki 18 éves koromban, amikor megkíséreltem a felvételit az egyetemre, azt a szakmai tanácsot adta, miután átnézte a portfóliómat: Hát, ezek nagyon kedves képek, van benne rengeteg jó, de mégjobb lenne, ha mernél belemászni, érted? Ez túl streil, túl jókislányos. Tudod, én mit csinálok a képeimmel?  Ráturházok, aztán elkenem. Tessék, te is mássz bele kézzel, lábbal, köpd rá a nyálad, és kend el!**
- Hát őőő... minden félét- kissé feszengtem, mert elég sokan álltak körülöttünk, és mind érdeklődve figyelt. 
-Jó, de figuratív, ábrázoló, absztrakt, mégis mi? Mert mostanában nézem a munkákat ott, azon a "helyen"... hát, rettenetesen el vannak fajzva a diákok. Mindegyik csak karistol és ripacskodik, meg csinálja a pacsmagolós absztaktokat. Lélek és szív nélkül...
-Hát inkább ábrázoló- siettem a válasszal- Állítólag illusztratív, figurális most, az utóbbi időben.
-Aha, de mit, mégis? Konkrétan?
-Öhm.. Lényeket.- vártam némi reakciót, csodálkozást, rosszallást, érdeklődést, de semmi.
-Na, és hogy vannak veled megelégedve? Kihez is jársz?
-A Radákhoz, és a második félév nem sikerült túl jól.
-Azt nem ismerem azt a Radákot, az valami kis pipi nem?
-Hát annyira nem pipi, de még nem is olyan öreg.
-És nem tetszik neki, amit csinálsz? Vagy a Kósának nem tetszik? Az egy jó gyerek, a Kósa, de hát akkor miért nem mész át másik osztályba?
-Jó nekem ott, ahol vagyok, direkt ide akartam jönni.
-Ne vedd a szívedre, nem tudnak azok semmit, a mai mesterek, amikor én jártam oda, meg a nagyanyád, akkor még azok voltak, de ma már....

Azzal elsomfordált a Kefi után, aki a partnere, és már egy ideje idegesen integetett felé, hogy menjen má megbeszélni a precíziósat, amit a Boduszék játszanak.

Hát így indult, elég ideges voltam amugy, mert hát ugye a 9 év... De, amikor a Rettenetes felolvasta a játékosok neveit, engem meg is tapsoltak, mint nagy visszatérőt, az azért nagyon jól esett. 
Elég jól elvoltunk, éreztük, ugyan, hogy nem nyújtunk kimagasló teljesítményt az elején, de azért vettük a kisebb akadályokat. Rögtön az első leosztások valamelyikében pl. sikerült tök jól kijátszanom egy kizáró licitet- asszem, pont a Novákék ellen. Azok aztán később össze is kaptak: -Most akkor mutasd meg, mutasd meg, mit csináltam rosszul! Nem, nem, nem később, most magyarázd el, mert nekem van igazam!- kiabálta a Novák a Kefinek, mi meg gyorsan szedtük a sátorfánkat és eliszkoltunk a következő asztalunkhoz.
Voltak nagyon jó hangulatú asztalok, pl. amikor a Boduszékkal játszottunk, meg a Kispöffékkel, a Gronyárékkal, Fruzsiékkal meg a Muszáékkal. Meg voltak feszengősek, amikor pl. a fürdőegylet elnökével voltunk, meg azokkal a fura nevű öregekkel, valami Hankiss, vagy Ilinor, vagy mi, ahol a pasi szadizta a nőt játék közben.
 Aztán volt az az eset, amről később elnevézték a Gombos-Román licitmenetet. Az úgy volt, hogy meséltem az elején, hogy nem maradtunk meg egészen a kávéházinál, hanem a Bandi javaslatára belevittünk némi transzfert a dologba... Na szóval a Bandi indított két treffel, ami sok pontot ígér, nekem meg alig volt válaszoló erőm, de arra azért emlékeztem, hogy a két treffre kötelező a válaszadás. Hát nekem pontjaim nem nagyon voltak, volt viszont egy hetes hosszúságú treffem, örömömben kiment a fejemből a jacobi meg az american meg a texas meg minden, és bemondtam az 5 treffet, ami ugye game, és elvileg reeeengeteg pont kéne hozzá. Szegény Bandi először elsápadt, aztán elszürkült, aztán hápogott valamit, na akkor nekem is eszembe jutott, hogy hülyeséget csináltam. Akkor elkezdtem vinnyogni, hátha akkor kevésbé haragszik majd rám... Minden esetre végül már elég vörös fejjel kijelentette, hogy 5 pikk, hogy azért mégse akkorát bukjunk. És az a legjobb az egészben, hogy miután kb 5 percig némán ült és motyogott magában, megkezdtük a lejátszást, és, basszus, csont nélkül megcsinálta!
 A Nádaskayékkal ültünk éppen egy asztalnál, Fruzsi is meg Peti is csak néztek. Annak, aki nem ért a Bridzshez, mondom, hogy ebből kábé az derült ki, hogy a Bandi IQ-ja 140+, a lélekjelenléte, mint egy tűzoltóé, az önkontrollja meg, mivel nem borította rám az asztalt és nem húzott be nekem, egyenesen mérhetetlen. Szóval így lett a két treff-öt treff- öt pikk hivatalosan is a Gombos-Román licitmenet.
 Novák közben többször is elkapott.
-Most telefonáltam a Dréher Jancsival, és lekaptam a tíz körméről.
-Dehát miéért? Mit csinált?- Én ugyanis mind a mai napig imádom gimiskori rajztanáromat.
-Hát megcsináltam neki a Munkácsyt, tudod, hogy megkapja. Erre most meg a kiállításra olyan lelketlen, hideg, üres vakolmányokat vitt ki, hogy nekem kellett szégyellnem magam miatta. Mondtam is neki a telefonba, hogy hát mi ez, Jancsi, csak erre futja az unokázás mellett?

Amúgy voltak egészen pozitívan meglepő megnyilvánulásai is, pl. politikai meg MMA-s vélemények. Alapból amúgy bírom az ürgét, szerintem nagy művész, ha éppen nem a nyálát keni, és, mint embert is szeretem. Csak hát ugye, művész...

Visszatérve... A 2treff incidens után felfelé ívelt a pályánk, mert egyre többet írtunk, egyre jobb leosztásokat kaptunk. Egyszer sikerült megcsinálnom 3 szant szűrrel, amire büszke vagyok, a Bandi meg továbbra is brillírozott.
Végül az eredményhirdetésnél kiderült, hogy hátulról a negyedikek lettünk 16 párból, de a 12. helyen kéne lennünk, mert voltak holtversenyek.
 Alapból arra a következtetésre jutottam, hogy a bridzs királyság, a társaság jó, jövőre az Orsival indulok, mert a Bandi állandó partnere amúgy a Kacsa, én csak a helyettese voltam.