Azt találtam ki, hogy amíg itthon vagyok betegen, elolvasok egy csomó cikket, fordítom még egy kicsit az Athos-hegyi festők kézikönyvét, megpróbálkozom az angol Harry Potterrel, és kivégzem a Ken Folett sorozatot.
Hát ehhez képest a szememet kábé még nyitva tartani is alig tudom, az éjszakákat átköhögöm, a nappalokat nyálcsorgatva átbambulom. Ma voltunk kint kábé másfél órát a napsütésben, megfuttattuk Szemikét a tó körül. Mili persze nagyon élvezte a dolgot, szénaboglyát másztak, kergetőztek, pocsolyába ugráltak, én meg bandukoltam mögöttük komótosan, néha slájmot hörögtem föl és lihegtem, krákogtam és taknyoltam. Az utolsó métereket már kúszva tettem meg, csillogó nyálkacsíkot húzva magam után.
Milysn megkapóan naturalista...
VálaszTörlés