Néha arra szoktam gondolni, amikor ezt, vagy azt csinálok, hogy ez most a gyerek/tini énemnek mennyire tetszene. 18 éven át vágytam felnőtt lenni. Jobban mondva, amikor kicsi voltam, mindig annyi idős akartam lenni, mint a Samu, mert az menő. Aztán elkezdtem álmodozni arról, hogy mit csinálnék, ha felnőtt volnék.
Nemrég ültünk a barátnőimmel az autóban, és arról tanácskoztunk, hogy hova menjünk először: kajálni, moziba vagy koktélozni? Na ezt imádta volna a kicsi Sári. Tisztán emlékszem, egyszer ültem a Budajenői Általános Iskola tornatermében, és vártam, hogy elkezdődjön a színjátszó szakkör. Bámultam ki az ablakon, és arról álmodoztam, hogy egyszer majd, ha nagy leszek és gazdag, akkor majd oda megyek, akkor és akivel én akarok. Elképzeltem, ahogy beülök a barátaimmal egy Fehér Ford Fiestába ( Kacsáéknak volt ilyen autója, ami limuzinnak tűnt a mi kétütemű wartburgunghoz képest), csak úgy, mert éppen kedvünk szottyant, és nagy komolyan arról tárgyalunk, hogy hová menjünk felnőttes dolgokat csinálni.
Hát, gazdag nem lettem, (még- de csak idő kérdése), a mozit is a Zsófiék fizették, viszont Sárika nagyon boldog volt.
És ugyanezt érzem nagyon sok más, hétköznapi helyzetben: amikor karácsonyi ajándékot vásárolok, egyedül sétálok a nagykörúton, nagy hátizsákkal vonatra szállok, szorongva ülök a repülőn, átugrom a patikába autóval, kihörpintem a szilvabort a kínainál, megcsókolom a férjem, koccintok a Gergővel a Balatonon, rég nem látott anyámmal telefonálok, vagy éppen a lehetséges Erasmus országok között válogatok. És amikor ötvenedjére is mégegyszerutoljára fölveszem a régi, elnyűtt pulcsimat, mert jójaznemkellmégújat venni, meg amikor félévig halogatom, hogy új cipőt vegyek, mert annyi minden másra kell a pénz, akkor is ugyanezt érzem. Tinikoromban kifejezettem készültem rá, hogy majd milyen jó lesz saját erőből előteremteni a pénzt, és majd az elején biztos nehéz lesz, de hát annak így KELL lennie.
Annyi mindenre vágytam korábban, ami ma már teljesen evidens. De, ha arra gondolok, hogy ezt Sárika hogy élvezné, és, hogy valójában én is mennyire élvezem az egészet, rájövök, hogy minden úgy van jól, ahogyan most van.
U.i: Ti nem csináltatok még olyat, hogy egyszer csak megálltatok egy pillanatra, és azt mondtátok magatokban: most most van, ebben a pillanatban. És amikor később lesz, egy másik most most van pillanatomban emlékezni fogok rá, hogy most is pont most volt.
Vagy fordítva, pl.: Hétfőn túl leszek a szülésen, akkor most lesz, és majd eszembe fog jutni, hogy most, amikor ezt gondolom, ebben a pillanatban is most volt.
Nekem rengeteg ilyen pillanatom van egész életemből, és mindegyik nagyon emlékezetes. Sokkal élesebb képek, mint a többi. Egészen elbűvöl mind a mai napig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése