Marci

-Képzeld, anya, ma próbáltam megtanítani Opát barbi babázni, de nem sikerült!

Ezzel fogadott, amikor hazafelé jövet bementem érte apuékhoz. Ellógtam a mai anatómiát, mert már a délelőtti műtermi gyakot meg utánna a bevművtörit is alig bírtam ki. Iszonyatos fül,- és torokfájás jött rám, de már tegnap éreztem, hogy valami nincs rendben: olyan volt, mintha valaki jól összevert volna, annyira fájt minden tagom. Szóval elért engem is az influenza. Már átzongorázott az egész családon, egészen elégedett vagyok magammal, hogy leaglább eddig megúsztam. Most viszont szaaaaar...
 Iszonyatosan rossz kedvem volt egész nap, ami a kórtól csak fokozódott. Nem szoktam kimutatni a hangulat- ingadozásaimat a suliban, próbálom leplezni, mert tudom, milyen kibírhatatlan, de ma nem sikerült. Minden és mindenki bosszantott, a legkisebb beszólástól is ingerült lettem, rámorogtam az emberekre, szenvedtem ezerrel. Nem lenne szabad magammal hurcibálnom az itthoni gondjaimat a műterembe, azzal magamnak is meg másoknak is csak nyűgöt keltek, vagy mi.
 Minden annyival jobb lenne, ha végre jönne a tavasz, a jó idő!
Nagyon jó dolog a fával fűtés, hangulatos, gyors, ingyen van (a kertünk felét aprításra váró faanyag tölti be, a másik felét a kivágott óriási ezüstfenyő- isten nyugosztalja!), de azért be kell látnom, hogy iszonyatos macera. Dani jó előre felvágott egy nagy mennyiséget, hogy amíg ő nincs itthon, nekem ne kelljen a vagdosással szenvedni. Ő viszont egy fél napig csinálta a fagyban, a hóesésben, influenzásan. A fa nagy része nem száraz, lévén, ugye, a kertből gyün. Ergó nehezen gyullad. Legalább egy félórás szeánsz minden nap, mire sikerül begyújtanom. És akkor még nincs meleg. Figyelni kell, hogy ne aludjon ki, folyamatosan rakni a tüzet, pucolni a kandallót, hamut söprögetn, versenyt  kergetni a kutyával a fából kimászó csúszómászókat.
 Apropó kutya... tök jó, aranyos, cuki, inteligens, imádom. De szabályosan úszunk a pisiben. Az új fűzöld ikeás szőnyegem volt az első áldozat. Aztán a pincefedő Osb lap. Na az szabályosan hullámosra ázott. És a kanapé... a gyönyörű, meggypiros kanapém!
 Próbálkoztunk kutyapelenkával (neem, nem a seggén van, hanem a földre kell teríteni, és akkor a dög elvileg arra pisil), de annyit veszekedtünk vele, hogy a kis hülye már semmire nem hajlandó odacsurizni, amin meglátszik a folt. Hiába visszük ki hébe- hóba (szó szerint) sétálni, még túl pici, ahhoz, hogy kibírja addig.
 És a pisi csak egy dolog. Reggelente lejövök a finom, meleg, álomszagú tetőtérből pisilni. Idelent hideg van, doh szag a nedves tüzelőfától, kutyaszag, pisiszag, kakaszag és káosz. Minden egyes reggelemet romeltakarítással kezdem. Mert amíg mi fönt vagyunk, a kis köcsög bármilyen rejtekhelyről elővarázsolja az összes sáros, latyakos cipőnket, a fákat széthordja és szétrágja, legtöbbször a kanapén és a szőnyegen, persze. Mintha legalábbis egy hóddal laknánk együtt.... De vendettát folytat például a Mili véletlenül ottfelejtett játékai, a vizespalackok (teli és üres), minden nemű papír és karton, valamint a ruhaneműk ellen. Tegnap megette a kötött sapkámról a pompont. Amiért viszont tényleg megharagudtam, azok a miniatúráim voltak. Fölpakoltam őket a Samutól örökölt számítógépes szekrény legtetejére. Becsomagoltam őket konyhapapírba, így raktam be egy festékes dobozba, majd az egészet betekertem egy nejlonzsákba. Végül álcának ráraktam egy kupac gumikesztyűt.
 Erre ma délután, amikor hazatántorogtam, nem volt elég, hogy hideg volt és büdös, de azt is kellett tapasztalnom, hogy az állatnak kék a nyelve. Rögtön tudtam, mi történt. Nem hiszem, hogy az anilin festék nagyon mérgező lenne, pláne, hogy a miniatúrákon nem fér el túl nagy mennyiség belőle, de szép, élénk színe van, ráadásul nem lehet kimosni semmiből. A kutya meg ugye nyáladzik. Így aztán azon felül, hogy kezdhetem előről majdnem egy hónap kemény munkáját, bele is kell törődnőm, hogy a meggypiros kanapé nem meggypiros többé.
 Ha jönne a tavasz, a jó idő, úgy kipenderíteném a kis férget a házból, hogy a lába se érné a földet. Odakint szarhatna, pisilhetne, rághatna kedvére, én meg szerethetném, nyunyurgathatnám az én kedvemre minden hátsó gondolat és gyilkos szándék nélkül.
 Nem kéne fűteni, nem kéne literszámra venni a domesztoszt. Élhetnénk, mint Marci hevesen!