A szent hegy

Jujj, de borzasztó volt a tegnap! Kikészültem minden lehetséges módon.
 Azzal kezdődött, hogy reggel ki kellett ganézni az egész 5ös épületet az Epreskertben. Na az nem kis feladat. Különösen, hogy 1. nem mindenki volt hajlandó részt venni a tevékenységben, 2. akik részt vettek, sem erőltették meg magukat különösebben, tisztelet a kivételnek, 3. asszem három különböző osztály "lakik" az ötös műtermeiben, de csak a Radákosok takarítottak.
 Minden esetre lehordtunk mindent a konténerbe, söpörtünk, felmostunk, cipekedtünk, és kifestettünk a falakat és plafonokat. Olyan rend lett és tisztaság, amilyen sztem az 50es évek óta nem volt ott. Az óriási ablakok mögött iszonyat hőség volt, csak úgy folyt rólunk a víz, mert betűzött a nap és persze a radiátorokat nem lehet kikapcsolni, mert akkor összeomlik a fűtésrendszer, vagy mi.
 Na jó, ezzel megvoltunk, ugyhogy megmutogattam Emesének a rajzaimat, amiket a 7végén csináltam, asszem tetszett neki valamennyire. Aztán végigszenvedtünk egy bevművtörit, a legértelmetlenebb és színvonaltalanabb órát, amit csak el lehet képzelni (talán csak a diggyak múlja alul, de arra még ebben a félévben nem szántam rá magam, hogy odamenjek). Amikor vége volt, lementem a büfébe és vettem egy negyedkilós fehércsokis islert és egy zérókólát. Kellett az anyag a négyórás anatómiára. Életnagyságú mozdulatrajzokat kellett csinálni csontszerkezettel, szóval 4 órán keresztül ácsorogtunk a táblák előtt, pedig nekem már amugy is sajogtak a lábaim és a karjaim a plafonfestéstől. Aztán Csordibébi, a jófej anatómiatanár össze-vissza dícsérte a rajzomat, hogy ilyen meg olyan jó, ez meg az milyen remek és kimozdul a síkból, satöbbi, erre adott egy háromnegyedet. Igen. Eddig csak négyeseim meg ötöseim voltak, félévkor is 5ösre vizsgáztam, erre most ez...
 Összeszedelőcködtünk és elmentünk az indiaihoz a Katával és vettünk kaját elvitelre. A 2/18ban már ott volt a Tündi, nem sokkal később befutott a Jani is és elkezdtük nézni a filmet.
 Hát.... én szürrealista- szimbolista- pszichederikus-társadalomkritikai művészfilmnek mondanám, de én asszem a Dali film óta ilyen borzalmasat nem láttam. Ott ültünk és néztük önszántunkkól ezt a szörnyűséget- na jó, én, meg a Tünde néha befogtuk a szemünket- szerintem legalább kétszer mindegyikünk elgondolkozott rajta, hogy nem kéne-e inkább kikapcsolni, de mégis hősiesen végignéztük. Csak, hogy tudjátok, miről van szó: Úgy kezdődött, hogy benszülött gyerekek találnak a kősivatagban egy félholt hippi csávót (nagy szakáll, loboncos haj), akit egy snitt erejéig egy vérszomjas puma védett. Aztán elhurcolták egy barlanghoz, kikötötték egy kereszthez és megkövezték egy tibeti szerzetes vezénylésére, akinek csonkolva volt mind a négy karja és lába. Aztán leszdeték a keresztről, a gyerekek elhúztak, a szerzetes a csonkjaival rágyújtott egy óriási spanglira, elszívták ketten a hippivel, összeölelkeztek és onnantól kezdve legjobb cimbik lettek. Volt ebben minden, amit csak el lehet képzelni. Rengeteg utalás a bibliára, különféle művészekre, történelmi eseményekre, filozófiákra, tököm tudja, mi mindenre. Jó lett volna, ha ott van valaki, és mondja, hogy melyik kép éppen mit jelent, így viszont csak egy naaagy, fárasztó, nyomasztó, kavargó katyvasz volt, amiből néha ki tudtunk szúrni egy-egy érthető jelentetet (Yves Klein, a stációk, kísértések, csakrák, kungfu, aranyszar, nyúzott kuyta a kereszten, stb). De voltak olyan dolgok, amiket egyszerűen nem értek, pedig azóta is agyalok ezen a szaron. Pl. volt egy olyan, hogy menetelnek a szent hegy felé, hogy megkaparintsák az örök életet, és út közben mindenféle kísértésnek vannak kitéve, ami eltérítheti őket. Volt egy csaj, aki nagyon éhes volt, és út közben átmentek egy mocsáron, amibe tehénmintás pónik voltak beragadva, ott ácsorogtak és nem mozdultak. a Csaj meg odament és nagy szeleteket vágott a farukból és szőröstül-bőröstül, nyersen, véresen bevaracskolta, a lovak meg csak álltak és meg se mozdultak, pedig nagy darabok hiányoztak belőlük. Aztán volt egy csávó, aki meglátott egy nagy fát a pusztaságban. Fehér tyúkok ültek az ágakon, jó sok, legfelül meg egy bolond öreg, ráncos mami csücsült egy óriási karddal a kezében. A hülye csávó meg odament, nem tudni, miért, minden esetre a nagyika levágta a karddal a fütyijét és fülakasztotta a csávót egy ágra.  Hát így. A film vége felé már mindannyian eléggé el voltunk használódva idegileg, minden esetre éppen elég nagy csönd volt, amikor egyszer csak dörömböltek az ajtón. Úgy befostunk, mintha egy véres, frászhozós horrort néztünk volna, Jani leállította a filmet, mi meg néztünk egymásra, hogy na, ki megy oda kinyitni az ajtót? Aztán asszem a Kata vagy a Tünde kiszólt reszketős hangon, hogy igen, ki az? Kiderült, hogy csak a portás bácsi akart jönni zárni. Azért az, hogy kopogott, és nem nyitott be rögtön, hanem megvárta, amíg reagálunk, szerintem nagy rutinra utal egyetemista ügyben, úgy értem biztos látott már ezt-azt, amióta itt dolgozik, és jobbnak látta, ha nem nyit csak ugy be egy sötét műterembe, ahol nem ég a villany, de hangok szűrődnek ki....
Olyan szinten szívott le a film, meg az egész nap, hogy reggel alig bírtam kikelni az ágyból, a lábam még most is iszonyatosan fáj, ráadásul, hiába mondja a Kata, hogy milyen kultúr hely volt ez az indiai, én azért jót fostam ma reggel.