2015. október 11., vasárnap

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz vasárnap délelőtt kaját felhajtani a fővárosban.... Az orrom előtt ment el a 10:25ös busz, én meg még mindig részeg voltam tegnap estéről, égett a gyomrom és olyan éhes voltam, mint egy kiló spangli után. Szóval felkerekedtem és elindultam, hogy keressek egy pékséget. Gimis koromban volt egy a retek utca elején, de most a kirakatban csak egy üzlethelység kiadó papír lógott. Elmentem a fényutcaipiac aljában lévő Fornettiszerű kis helyre, ahol anno a Pacsnikat vásároltam. Eladó. Jókenyér sütöde a Lövőházban vasárnap zárva. Match a Mammut aljában vasárnap zárva. Vagy bemegyek vmi gyorsétterembe, és eszek vmi reggeli-menüt, vagy választhatom a jég-büfét a Fényutca és a Lövőház sarkán. Mivel már az olajban sütés gondolatától is émelyegni kezdtem, ez utóbbi felé vettem az irány. Akkora sor volt, hogy a Mammut mélygarázsáig ért, dehát volt egy egész órám, gondoltam mindegy, hogy itt várok, vagy a busziban. Mire sorra kerültem, márcsak 10 percem volt az indulásig, szóval kávét nem rendeltem, mert a pultosnéninek már előttem is meggyűlt a baja a géppel. Kértem 10 kicsi tökmagos pogácsát, a könnyem majdnem kicsordult, miközben leperkáltam az 1030 forintot érte. Aztán usgyí, futottam a megállóba. Csakhogy a busz lerobbant még befelé jövet, pótlóbusz nincs, mert nincs, aki vezesse. Mint megtudtuk, 50 buszsofőt hiányzik a Volánnak ahhoz, hogy zavartalanul tudja működtetni a rendszert, de egyszerűen senki nem jelentkezik az állásra, pedig most emelték fel a fizut 100ról 110 ezerre. Szóval leültünk a padokra és vártuk, hogy történjen valami. A mellettem ülő nénivel eldiskuráltunk az élet nagy dolgairól, pogácsát majszoltunk, én meg élveztem, hogy egyre kevésbé szédülök. Aztán jött egy busz majdnem egy óra múlva, beállt a pátyi indulóhelyre, és közölte a sofőr, hogy körjáratba megy, mert ő az egyedüli vasárnapos, szóval hosszú útra számíthatunk.
 Az előttem levő négyesbe beült egy 3tagú család, apu, anyu, egy 14 év körüli Justin Bieber meg egy unokaöccs vagy egyéb atyafi, aki, mint később kiderült, nemrég kezdte a fősulit. Szakálla volt, fekete keretes hipszter szemüvege, szűk gatyó, macbook air az ölében. Először arról tartott előadást, hogy mi alapján kéne középsulit választania Bieberünknek. Ha szeretsz rajzolni, mondta, menjél rajzszakra, ha törit szeretsz tanulni, menjél gimibe. Ezt kábé 20 percig fejtegette. Oké, így anyu, de mit ér egy rajzszakkal? Hát, mondja hipszterünk, elmehet utánna webdizájnernek vagy játékfejlesztőnek. Plakát szakon például olyan szinten fejlesztették tudománnyá a dolgot, hogy már az alapján rakják össze a hirdetéseket, hogy az emberek szeme a plakát melyik részeire fókuszálnak először. Megfejtették, hogy a legtöbb ember a bal felső sarokba néz először, így oda rakják a legfontosabb információkat.
 Ezek után áttért arra, hogy a magyar oktatásügyet szídja, akkor majdnem megbocsátottam neki a plakát-dolgot, de sajnos kiderült, hogy szerinte azért tartunk itt, mert a tanárok szétlopkodják az iskolákat. Utánna kifejtette, hogy BA diplomája megszerzése után rögtön dobbant Németországba, mert ott annyira más a mentalizmus. Az emberek a piacon becsületkasszába dobálják a pénzt, nem a termelőnek fizetnek közvetlenül, ezért olyan élénk a gazdaság. Ha No-ban leghallják, hogy Mo-ról jöttél, rögtön adnak neked munkát, lakást, biztosítást, mert a magyarok mind tudnak németül, meg hát ugye testvérnépek vagyunk 1934 (????) óta az idealizmusban.
 Bieber és apu egész idő alatt az ájfónjaikat nyomkodták (komolyan nem értem, hogy miért a volánon ültek a luxusterepjárójuk helyett), de anyu ühümmözött és néha hevesen gesztikulálva a csávó szavába vágott. Közös témájuk volt még a fogyókúra és az edzésprogramm, hipszterünk a jelek szerint több hónapja vegán diétán van és vagy 20 kilót fogyott. -Az nem ér semmit, Klárá (így, ával), ha nem eszel zsírt meg cukrot. Az egész fejben dől el. Tévhit, hogy a kalóriabeviteltől függ a testsúlyod. Sokszor kell enni keveset, egészségeset, adalékmenteset, és a tested meghálálja. Én egy nap 50g rizst eszem és 100g rostot, pl. brokkólit, nem éhezem, nem szenvedek, és hát látjátok az eredményt.
 Mielőtt leszálltam volna, leesett a vércukra, és kénytelen volt lenyomni a 30 centis tobleronét, amit még a berlini reptéren vásárolt.













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése