Ilyeneken merengek, ha zsibbadó seggel gubbasztok egész nap a meggypiros kanapén

Mindig azt hittem, ha egyszer alkalmam lenne korlátlan ideig az ágyban dögleni, napokig ki sem kelnék onnan. Hát most úgy alakult, hogy szigorúan tilos felkelnem, de ezt sokkal de sokkal nehezebb betartani, mint gondoltam. Tegnap reggel a rendelőig alig bírtam fölcaplatni, ott aztán mondta a dokinéni, hogy hörgőgyulladásom van, feküdjek, pihenjek, antibiotikum, cataflan, stb. Délutánra olyan jól lettem, hogy beadtam a derekam és elmentem a Danival anyósék elé a Bálna melletti kikötőbe. Mivel anyós is gyengélkedett, egy rövid koktélozás után kifeküdtünk a luxushajó fedélzetére. Após meg Dani dumáltak, Mili rohangászott és gazdag német nyugdíjjasokkal barátkozott az óriás sakktáblánál, én meg anyóssal aludtam a nyugágyakon.

 Nem maradtunk sokáig, kb másfél óra alatt letudtuk a dolgot, ráadásul oda-vissza háztól házig (hajóig) kocsival mentünk, de akkor is kifáradtam, mint a kutya. Visszafelé már irdatlan köhögőrohamaim voltak, ráadásul, miután hazaértünk, még visszafordultunk a patikába, mert kellett c-vitamin meg orrcsepp meg köptető. Minden esetre itthon voltunk fél 7 körül, akkor lefeküdtem a meggypiros kanapéra, és azóta nem is keltem fel, csak fogat mosni meg pisilni. 

 De olyan mehetnékem van! Ma reggel pont fogmosás közben elnéztem a muskátlikat, meg a támfalon a szegfűket, és arra gondoltam, hogy napközben kimegyek locsolni meg tápszerezni. Aztán pl. innen, ahol most ülök, a napsugár pont rávetül a padlón egy csomó levedlett kutyaszőrre, ami ahányszor csak odatéved a pillantásom, arra ingerel, hogy fölkeljek porszívózni. Néha, ha kidugul az orrom, megcsap a gyümölcsbor szag, ami a szűrőben tegnap óta csoszvadó, meg nem evett eprekből terjeng. A mosogatógép persze még mindig nem gyógyult meg, szóval a csetres is hívogat, nem beszélve arról, hogy kitaláltam, el akarok kezdeni hímezni egy óriási képet. 

 Olvasni nem bírok, mert 5 perc alatt kifárad a szemem, szóval egész nap zsibbadó seggel gubbasztok a kanapén, miközben szünet nélkül duruzsol a jóbarátok a laptopon. Rajzolhatnékom van, de nem bírok koncentrálni. Takaríthatnékom van, de a klotyóra menés is kifáraszt. Aludni szeretnék, de nem vagyok álmos. Rohadt egy dolog ez.

 Ki kéne találni egy könyv-felolvasó készüléket. Jó, tudom, léteznek hangos könyvek, de mi a túrónak, ha már úgyis ott állnak a polcon a könyvek, csak éppen kifolyik a szemem és ezért nem tudom elolvasni őket? Kéne egy kis robotszerű izé, amit rácsíptetek a könyvre, vagy beleteszem a könyvet, az meg felolvassa, bármilyen nyelven is íródott, és lapoz magának és ha azt mondom, stop, mer monnyuk pisilnem kell, vagy szól a telefon, akkor abbahagyja és nem kell megkeresni a takarók, orvosságok, kekszes zacskók meg használt zsepik halma alatt az egeret, hogy lenyomjam. 

 Érdekes, amúgy, kerestem hangoskönyveket németül, és sokkal nagyobb a választék, mint Mo-n, ráadásul a legtöbb ingyen van. De ami a legjobban tetszik, hogy a legtöbb könyvet nem egy ember olvassa fel, hanem minden szereplőnek megvan a maga hangja. Inkább olyasmi, mint egy rádiós hangjáték, vagy minek mondjam. De pl van olyan is rengeteg, amit mégiscsak egy színész olvas fel, de vagy minden szereplőnél elváltoztatja a hangját, mint Pogány Judit a különböző puhatestűek és ízeltlábúak esetében, vagy effektekkel eltorzítják a hangját, de jól, szóval élvezhetően és inteligensen. Csak annyira, hogy megtörje egy kicsit a felolvasás monotonitását. 

Én mondjuk hozzá vagyok szokva, mert (szerencsére) így nőttem fel, de a Dani pl. agyfaszt kap, ha huzamosabb ideig kell hallgatnia anyu vagy a Kinga felolvasásait. Azt mondja, egy idő után lezsibbad az agya, összefolynak a szavak, semmit nem ért belőle, és ettől elviselhetetlen a soxor egész estéken át folyó monton szövegáradat. Ezért nem hallgathatom a vakok és gyengénlátók oldaláról leszedett, amatőr felolvasók könyveit, pl. a gyűrűk urát meg a harry pottert, ha otthon van. Egyébként tényleg elég szörnyűek, a Gy. U-ban a nő következetesen lególás-nak keleborn-nak meg mínás tiriti-nek olvassa a neveket, de legalább tudsz festeni közben és a sztori teljesen követhető.  Németül a legtöbb könyv amúgy sokkal szarabb, mint magyarul. Ezt most nem patriotizmusból mondom, egyszerűen a magyar nyelv sokkal árnyaltabb és izgalmasabb. Ez a legjobban a filmeknél figyelhető meg. Tudom, hogy sok ember fújol meg utálkozik a magyar szinkrontól, de a magyar még mindig százszor jobb, mint a német. A színészek ugyan soxor profibbak, meg a hangminőség összehasonlíthatatlanul jobb dajcsul, de a szöveg maga a vicces filmeknél  magyarulsokkal viccesebb, a komolyaknál meg árnyaltabb és egyszerűen szebb. És ezt olyan valaki mondja, aki nagy német-rajongó, szóval elhihetitek.